7. Megbízok benned

Elszakadok Macskától és megpróbálom kimagyarázni magam ebből a helyzetből.

-Alya,nézd…..amit az előbb láttál az..-nem tudom mit találjak ki.

-Ezt nem hiszem el! Úgy tudtam, hogy te Adriennel jársz és megcsalod? Hogy tehetted ezt?

-Féltre értetted! Nem történt semmi.-próbál mentegetőzni Macska.

-Ne próbáljátok letagadni! Láttam amit láttam. És te Macska? Tudjátok, miért jöttem? Azért, hogy megmutassam Marinettnek, amit a Szajnánál fotóztam.-nyomja a az arcunkba a telefont-Macska! És te miért tetted ezt Katicával? Nem elég, hogy Mari ezt teszi Adriennel?-az ajtó felé veszi az irányt

-Sajnálom Marinette, de Adrien a barátom. Nem szeretném, hogy fájdalmat okozz neki.

-Most mit akarsz csinálni? –kérdezem érdeklődve.

-Felhívom. Bocsáss meg. Sziasztok!-elindul lefele a lépcsőn és becsukódik az ajtó.

-Alya….Várj!-kiabálnék utána, de Macska visszaránt.

-Hagyd Mari!

-De nem akarom, hogy haragudjon rám! Ő a legjobb barátom.-roskadok össze és már a földön ülök.

-Plagg, karmokat be!-visszaváltozik.-Holnap beszélünk vele. Oké?

-De mégis mit mondunk majd neki?

-Az igazat. Nem akarom, hogy elveszítsd őt.

-De azt nem lehet. Nem tudhatja meg, hogy kik vagyunk. Főleg Alya nem. Ő vezeti a Katica blogot.

-Biztos nem fogja elárulni senkinek. Hisz ő a legjobb barid. Bízz benne!-lelkesít Adrien.

-Oké, holnap mindent elmondunk neki.-értek vele nagy nehezen egyet.

Adrien telefonja megcsörren. Minda ketten tudjuk ki hívja. Alya.

-Hallo?-veszi fel a telefont.

-Szia Adrien. Beszélnem kell veled.-szólal meg.

-Szia Alya. Mondjad.

-Hát…..nem tudom, ezt hogy kéne elmondanom……

-Miért történt valami?-próbálja úgy előadni, mintha nem tudna semmiről.

-Csak azért mondom el, mert nem akarom, hogy máshogy tudd meg. Oké.-vesz egy mély levegőt, ami még a vonal végéről is jól hallatszik.

-Láttam Marinettet..Macskával…csókolozni.

-Most mit mondjak neki?-sugja a fülembe Adrien.

-Fogalmam sincs. Találj ki valamit.

-Itt vagy?-kérdi Alya.

-I-igen..de ez biztos? Nem hinném, hogy ilyet csinált volna.

-Biztos! Ott ültek Marinették erkélyén.

-Aham. Értem..nem hittem volna, hogy képes erre.

-Sajnálom, hogy tőlem kellett megtudnod.

-Nincs semmi baj…inkább most megyek. Szia!-lerakja a telót.

-,,Nem hittem volna, hogy képes rá”? –idézem fel Adriennek, hogy mit mondott.

-Te mondtad, hogy találjak ki valamit. Holnap úgy is elmondunk neki mindent, de most mennem kell. Plagg, karmokat ki!-a szokásos zöld fény veszi körül és még ad egy jó éjt puszit a számra.

-Jó éjt, Hercegnő!-köszön, majd ugrik le a korlátról.

-Jó éjt, Cicus.-egy ideig még nézem az egyre távolodó alakot, de már elnyelte a sötétség.

-Jó reggelt Mari!-ébreszt fel a kwamim.

-Már is reggel van?- nyújtózkodok és ránézek az órára. -Ne! Megint elfogok késni. Nem hiányzik még egy igazolatlan. Így is elég van Katica küldetései miatt.

Futok a suliba. Kintről már jól hallatszódik a becsengő. Rohanok fel a lépcsőn és lépek be az osztályba. Szerencsére Mrs. Bustier még nincs itt. Pillantok Adrien felé, aki egy láthatatlan mosolyt küld felém, hogy minden rendben lesz. Ülök le Alya mellé, aki egyből elfordul tőlem. Egész órán egy szót se szól hozzám. Végre kicsengetnek, de már Alya indul is el, hogy ne kelljen velem beszélnie.

-Alya! Kérlek, várj!-állítom meg. Már csak ketten vagyunk a terembe.

-Mi van?

-Nem akarom, hogy haragudj rám, ezért elmondom az egyik legnagyobb titkomat.

-Azt, hogy Fekete Macskával jársz? Kössz, ezt már tudom.-fordul meg és már lépne ki az ajtón, de én erre ez teszem.

-Nem. Azt, hogy én vagyok Katica!-mondom magabiztosan, mire látom, hogy a barna hajú lány megfordul és értetlenül néz rám.

-Hogy mi? Te vagy Katica?-döbbentem kérdezi.

-Igen. És tegnap csak azért csókolóztam Fekete Macskával.

-Így már minden világos. Csak az az egy dolog nem, hogy te Adriennel vagy, mégis Macskát szereted.

-Hát igen. Ezt az apróságot elfelejtettem. Adrien Fekete Macska.

-Hogy mi? Ő? Tudtam! Emlékszel rágyanakodtam? Igazam volt!-örvendezik barátnőm.

-És te vagy Katica? Egész idő alatt te voltál? Szörnyű riporter vagyok.

-Igen én vagyok, de ezt nem írhatod ki a blogodra és senkinek nem szabad elmondanod, különben Halálfej megtudja, hogy kik is vagyunk.

-Oké, de azért interjút kaphatok Katicával? Légyszi. –úgy kérlel, mint egy kisgyerek. Bebiggyeszti a száját és kutyus szemekkel bámul.

-Kaphatsz, csak ne nézz így rám.

-Köszi!! De vagy a legjobb.-ugrik a nyakamba.

*Adrien szemszöge*

Remélem Marinette tudott Alyával beszélgetni. De vajon hol vannak? Biztos fent vannak a terembe. Megnézem őket. Már a folyosóról hallatszódik nevetésük, ami azt jelenti, hogy Mari sikerrel járt.

-Sziasztok!Na megbocsáltottál neki?-köszönök és teszem fel a kérdést.

-Igeen! És képzeld megígérte, hogy kaphatok egy interjút vele és veled!-ugrál Alya az izgalomtól.

-Tényleg? Milyen interjút?

-Tudod, Katicával és Macskával.-válaszol az imént feltett kérdésemre.

Eltelik a nap. Marinette körül Alya ugrál és kérdésekkel halmozza el. Éppen indulok haza, amikor Mari megkérdezi, hogy nem-e megyek el hozzájuk. Természetesen igent mondok neki. Alya is jönne, de nem tud, mert haza kell mennie, vigyázni a húgaira. Már a pékség előtt vagyunk, majd lépünk be az ajtón.

-Szia Kicsim. –köszön Marinette anyukája, majd rám néz.- És ki ez a jóképű fiú?

-Hát…ő a barátom Adrien.

-Jónapot Mr. és Mrs Dupain-Cheng.-üdvözlöm őket.

-Nyugodtam hívj minket Tomnak és Sabinenak. Vagy anyának és apának.-mosolyodik el.

-Anya!-nézz rá mérgesen lányuk-Mi most inkább felmegyünk a szobámba.-húz maga után Marinette.

-Kedvesek a szüleid.

-Igen azok, de néha teljesen kiborítanak.-mosolyra húzza a száját és kicsit nevet.

Olyan jó lehet Marinettnek, hogy egy ilyen családban élhet. gondolkodok el, de észre sem veszem, hogy az eddig boldog arcom, szomorúra vált.

-A-adrien? Jól vagy?-jön közelebb a sötét hajú lány és végig simítja kezét a hátamon.

-Semmi…

-Engem ezzel nem versz át! Mond el szépen, hogy mi baj!-mondja aggódóan.

-Oké. Erről még nem nagyon beszéltem senkinek, de neked elmondom.-kezdek bele és látom az arcán, hogy érdekli.

                                                                Az esküvő

Még nem a titkok folytatása, de remélem elnyeri a tetszéseteket. 

Adrien belátta, hogy nem Katicát, hanem Marinettet szereti. A ragyogó mosolya. A kedvessége. Az idő, amit vele töltött. Eddig, hogy nem vette észre? Amikor Katicával flörtöl, akkor semmi. Még el sem pirul vagy ilyesmi. De amikor Marinettel beszélget. Az teljesen más. Adrien elhívta randizni, ami számukra az első volt. Elég jól sült el. Oly annyira, hogy már 5 éve együtt vannak és össze is költöztek. 

Adrien ma készül megkérni a kezét, ezért szervezett neki egy romantikus vacsorát estére. Már nagyon izgul. Mi lesz ha nemet mond? Előkészített mindent a vacsorára és már el is jött az este. Még mázli, hogy Mari Alyáéknál volt és volt ideje felkészülni. Nyílik az ajtó. Marinette az.

-Megjöttem! M-mi ez?-ámul el.

A folyósó végig van szórva rózsaszírmokkal, ami a konyhába vezet. A konyha is tele van virágszirmokkal, gyertyákkal és egy szépen megterített asztallal.

-Tetszik?-kérdi Adrien.

-Szóhoz se jutok. Ez gyönyörű! De mégis mire fel?

-Gondoltam megleplek egy kicsit?-kacsint rá Adrien.

-Hát sikerült.-mosolyog Marinette.

-Hm! Ez isteni! Te csináltad?-kérdezi, közben jó ízűen falatozik.

-Igen!

-Megtanultál főzni vagy mi?Eddig csak pirítost tudtál csinálni.- neveti el magát.

-Ha valakit szeretsz, bármire képes vagy. Még a főzésre is.

A vacsora vége fele járnak. Már a desszertet eszik, ami Marinette kedvence az tiramisu. Adrien nem tudja mikor kérje meg a kezét, de szerinte ez a legjobb pillanat. Feláll, és letérdel a lány elé.

-Marinette, szerelmem! Hozzám jössz feleségül?-teszi fel félénken a kérdést.

-I-Igen! Igeeeen!-ugrik a fiú nyakába.

Eltelik egy hét. Marinette és Adrien már az esküvőt tervezi, ami 1 nap múlva lesz. Mindent megrendeltek. Kibérelték a legjobb helyet, ahol összeköthetik az életüket. A ruhát Mari tervezi meg. Egy gyönyörű fehér, felül drága kővel megrakott, alul fodros ruhát tervezett.

Eljött az este. Pénteken szokott járőrözni a városban Katica és Fekete Macska, hogy nincs-e semmi baj. A történetből egy dolgot kihagytam. Katica még mindig nem tudja, hogy ki Macska, ahogy Macska sem tudja, hogy ki Katica. Hisz, miután Adrien kiszeretett Katicából Marinette miatt, többé nem nagyon firtatta azt a kérdést, hogy ki ő.

-Szia Macska!-köszön neki Katica.

-Szia! Hogy vagy?

-Köszi, jól. És te?

-Én is.

-Képzeld! Tudod mondtam, hogy a héten megházasodom.

-Igen, ahogy én is.-mosolyodik el.

-Nem rég jött meg az esküvői ruha. Egyszerűen csodálatos. A vőlegényemnek még nem mutattam meg, de remélem tetszeni fog neki.

-Biztos imádni fogja. És hogy néz ki?-érdeklődik Macska.

-Hát, ezt a ruhát én terveztem. A tetejét drága kövek díszítik és alul fodros.

Macskában meg az ütő. Hogy mit mondott? Hiszen az ő mennyasszonyának is ilyen lesz a ruhája. Sőt, azt is ő tervezte. Nem lehet…Marinette lenne Katica?

-Öhm. Macsek? Figyelsz te rám? Eléggé elbambultál.

-Marinette?

-H-honnan tudod?-kérdi ilyetten.

-Te vagy Katica! Hercegnőm!-lelkesedik és hirtelen átöleli.

-A-adrien? -döbben le.-Egész végig te voltál Fekete Macska?

-Úgy örülök, hogy te vagy az!-öleli erősebben.

-Én is!-rakja a vállára a fejét.

Eljött a nagy nap. A tegnapi dolgot még mindig alig tudják elhinni.
Az összes barátjuk eljött az esküvőre. Alya Ninoval, Juleka Nathaniellal, Kim Alixszal, Ivan Mylénel, Max pedig Sabrinával. Szerencsére Chloet sehol nem látni. Itt vannak még Marinette szülei, Adrien apukája, Nathalie, a gorilla, Marinette nagyapja, a kwamik és még Fu mester is.

Adriennek lefagy a tekintete, amikor meglátja közeledni az oltár felé Marinettet. Hihetetlenül néz ki. A pap mondja a beszédét, de mindenki azt  várja, hogy mondják már ki az igent.

-Adrien Agreste. Elfogadod-e feleségedül Marinette Dupain-Cheng-et?

-Igen!

-Marinette Dupain-Cheng. Elfogadod-e férjedül Adrien Agrestét?

-Igeen!

-Ezennel házastársakká nyílvánítlak benneteket. Megcsókolhatod a mennyasszonyt.

Adrien felhúzza a fátyolt, ami Marinette arcát takarta. Ajkait az övére tapasztja és szorosan magához öleli. A lány is ugyanígy tesz. Mindenki éljenezik. Sokan elsírják magukat, köztük Rose, Marinette szülei és még Fu mester is. Adrien apukáján nem látszik semmi. A meghatottság sem, a boldogság sem. De lelke mélyén szereti a fiát és örül neki.

Miután vége az esküvőnek és a reggelig tartó lagzinak, nászútra mennek. Nem máshová, mint Tibetbe. És ahogy egy tündérmesében is, boldogan éltek, míg meg nem haltak.

                                                                     7. LadyNoir

*Marinette szemszöge*

Reggel Tikki hangjára ébredek, hogy keljek fel. Kimászok az ágyból. Elvégzem a reggeli teendőimet. Rohanok ki az ajtón, nehogy elkéssek, de beleütközök valamibe. Vagyis inkább valakibe.

-Jó reggelt, Bogárkám!-ad egy puszit a homlokomra.

Hirtelen nem fogom fel, hogy mi a fene van. Mire leesik, hogy tegnap este mi történt.

-Jó reggelt, Cicus! Mit keresel itt?

-Gondoltam eljövök érted, hogy együtt menjünk.

-Oké. Akkor indulhatunk.-becsukom magam után az ajtót.

Megfogja a kezem és a suli felé vesszük az irányt. Elpirulok. Nem gondoltam volna, hogy egyszer eljön ez a nap. Messziről látom Alyát és Ninot. Amikor odaérünk köszönünk nekik, de ők csak tátott szájjal néznek minket.

-Hát ti meg? Együtt vagytok? Mióta? És miért nem szóltatok?- Alya halmoz el minket a kérdéseivel.

-Már vagy 1 hó-mondaná Adrien, de én oldalba bököm, hisz Alyáék erről nem tudnak.
-Akarom mondani, csak tegnap óta.

-Zsír Tesó!-öklözik Nino Adriennel.

-Hát ez oltári! Ezt meg kell örökítenünk! Csíz!-előkapja a telefonját és már le is fotózott.

-Tökéletes!-lelkesedik Alya.

-Ez meg mi! Na ne! sabrina, most ezt jól látom?- hallatszódik Chloe idegesítő hangja.

-Ti ketten? Együtt! Adrien neked elment az eszed? És ezzel a kis csitrivel?

-Ne mondj ilyet Marinettre! És igen, elment az eszem, hogy nem egy kis hisztis, beképzelt lánnyal jöttem össze!- vág vissza Adrien.

-Én nem vagyok beképzelt! Én gyönyörű, szép, csinos és gazdag vagyok. Nem úgy, mint Marinette!

-Fejezd be!-idegeskedik Adrien.

-Hagyd csak! Nem ér annyit.-nyugtatom le.

-Igazad van.-ért egyet velem.

-Kit érdekeltek! Van még más gazdag pasi is a Földön, aki jobb nálad. Szióka!

-Ennyi volt a nagy szerelme irántad!-nevetek Adrienre.

-Most olyan boldogtalan vagyok. Chloe nem szeret már. Neeee!-mondja szarkasztikusan.

-Még jó, hogy itt vagy nekem My Lady!

-Buta Cica! De tudod, hogy szeretlek!-puszilom meg az arcát.

-Én jobban!-megölel.

Megint eltelik egy hónap. Észre sem vettük, hogy elszaladt az idő. Igaz, ha az ember jól mulat, telik az idő. Azóta rengetegszer mentettük meg Párizst. Együtt, Adriennel, a szerelmemmel.

Megbeszéltük, hogy ma találkozunk a Szajnánál. Már este 7:50 van és 8-ra beszéltük meg. Még szerencse, hogy csak át kell alakulnom.

-Tikki, pöttyöket fel!-átalakulok és már indulok is.

*Alya szemszöge*

-Ez a film király volt!-mondja a barátom Nino.

-Szuper volt!-jelentem ki és a tekintetemet a Szajna partjára szegezem.

-Na ne! Katica és Macska csókolóznak, ami azt jelenti, hogy együtt vannak!! Ez az!-veszem elő a telóm. Lefotózom és már rakom is fel a blogomra ezzel a címmel:

Mit láttam ma? Megszületett LadyNoir!

-Annyira cukik!

-Azok, de szerintem inkább hagyjuk őket kettesben.

-Oké, de ezt meg kell mutatnom Marinettenek! El száll az agya!-nyomok egy puszit Nino homlokára és már futok is a legjobb barátnőmhöz.

Már elég késő van, de ezt muszáj látnia. Szerencsére Marinette szülei már mélyen alszanak, így halkan felosonok a lépcsőn. Kinyitom az ajtót, de nincs a szobájában. Biztos az erkélyen van. Indulok fel, hogy megnézzem, de nem hiszek a szememnek. Marinette nem egyedül van.

*Marinette szemszöge*

-Itt is vagyunk Bogárkám!-tesz le Macska az erkélyre és visszaváltozok.

-Na én megyek!

-Várj! Nem maradsz egy kicsit?

-Maradhatok, de csak a Hercegnőm kedvéért!

Kint maradunk az erkélyen, hisz ma olyan szép esténk van. Ő nem változik vissza, mert azt mondta, hogy mennie kell, nehogy az apja megtudja, hogy elment. Leülünk a hintaágyra és magához ölel. Nézzük a csillagokat. Olyan romantikus vele lenni.

-Hercegnőm!

-Igen?

-Mondtam már, hogy szeretlek?

-Minden egyes nap vagy ezerszer.

-Akkor most is elmondom. Szeretlek, Bogaram!

-Én is szeretlek, Cicuskám!

Szorosabban ölel és megcsókol. Ilyenkor mindig biztonságban érzem magam.
Az ölelése olyan meleg és megnyugtató. De sajnos ez nem tart sokáig.

-M-marinette?-hallom meg legjobb barátnőm hangját.

                                                                     Emma


Még nem a 6. részt hoztam. Fogok csinálni rövid Comicokról, kibővített verziót.
Meg is hoztam az elsőt. Emma születéséről fog szólni, ami nem úgy sül el, ahogy Marinette és Adrien tervezte……

------------------------------------------------------------------------------------------------------

Marinettet már egy órája bevitték a szülőszobába. Adrien kint ül és már nagyon izgatottan várja az új családtagot. Végre apuka lesz. Mióta összeházasodtak, az volt az álmuk, hogy egy boldog, szeretettel teli családban éljenek. És eljött ez a nap. Lesz egy kislányuk.

Adrien boldogan pillantja meg a folyosón jövő orvost, egy újszülöttel a kezében.

-Mr. Agreste?-kérdi.

-Igen én vagyok.-mondja Adrien lelkesen.

-Van egy jó és egy rossz hírem! A jó, hogy egészségesen született meg a kislányuk, Emma. A rossz viszont, hogy a szülés közben a felesége elhunyt.-közli először a jó, majd a borzasztó hírt.

-D-de az nem lehet! Nem halhatott meg! Ez lehetetlen!-kiabál az orvossal és könnyek szöknek a szemébe.

-Mi mindent megpróbáltunk, hogy megmentsük. Őszinte részvétem. –Emmát Adrien kezébe adja és elmegy.

-Nem! Nem halhatott meg! Marinette! Hercegnőm! Bogaram!-a könnyei csak úgy folynak, mint felhőből az eső. Zokog és összeroskadna, ha nem tartaná Emmát a kezében. Ekkor döbben rá arra, hogy ott van neki ő. Emma. Sötét haja olyan, mint az anyjáé és a csillogó zöld szeme, mint az övé.

-Te legalább itt vagy velem……….

3 évvel később

Még mindig nem hiszi el, hogy Marinette nincs már vele. Nem tudja elfelejteni a vele töltött napokat, heteket, hónapokat és éveket. Amikor elsőnek találkoztak álruhába és a nélkül. Az első csókot. Az első randit. Az esküvőt. Amikor bejelentette, hogy egy család lesznek. És azt sem, hogy Marinette mennyire várta Emmát. Ő választotta ki a gyerekszoba színét, a bútorokat, játékokat, szinte mindent. Annyira izgatott volt már….

Marinette mindig arról beszélt, hogy a lányuk tökéletes, szép, kedves, önzetlen és okos lesz.

És Emma tényleg ilyen lett. Pont, mint az anyja.Ha ránéz csak őt látja benne. A mosolya, a nevetése ugyanaz.

Emma soha nem láthatja az édesanyját….

Adrien sokáig haragudott emiatt. Ezek szerint az orvosok nem tudtak mindent megtenni. Ha megtettek volna mindent, akkor most itt lenne. Vele, velük. De nem Emma hibája. Soha nem nem lesz az övé.

Egy gyönyörű délután lementek a közeli parkban. Adrien a padon ült és figyelte, hogy játszik a lánya.

-Rendben kis hölgy, ideje menni!-mondta Emmának.

-Apu! Szereztem egy új barátot!

-Tényleg? Mutasd meg gyorsan.-felemeli és a kezében tartja a kislányt.

Emma bólint és egy apró,fehér pillangó felé mutat.

-Minden jót kis pillangó!-integetett utána.

Minden jót kis pillangó..

Ugyanazt fájdalmat érezte, amikor az orvos a karjaiban hozta ki Emmát, de a felesége nélkül. Ugyanazt a fájdalmat, amikor haza vitte kislányát a frissen festett, új bútorokkal és játékokkal teli gyerekszobába. És ugyanazt a fájdalmat, amikor rájött, hogy Marinettet nem láthatja többé…

-Apa?- szól Emma remegő hangon. –Miért sírsz?

Adrien még mindig az egyre távolodó pillangót nézte. Észre sem vette, hogy könnyek futnak végig az arcán.

Emma a pulóvere újával letörölte.

-Köszönöm-szól halkan.-Mesélj még az új barátodról.-mondta lányának és haza indultak.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Tudom, hogy a történet szomorú. Én is, miközben írtam, szinte zokogtam. Bele képzeltem magam Adrien helyzetébe. De szerencsére ez csakegy fanfic és nem fog megtörténni. Remélem tetszett. Légyszi kommentbe írjátok meg, ha szeretnétek, hogy a comic-okról írjak történetek, ami nem feltétlenül szomorú. Köszi, hogy elolvastad.

                                                          5.Rész-Nem számít, hogy ki vagy

*Marinette szemszöge*

Telik az idő. Már 1 hónapja együtt vagyok Macskával,pont ma. Azt mondta, hogy szervez nekem valami meglepit és majd értem jön. Már alig várom. Annyira cuki fiú. Vajon kit rejt a maszkja? Talán ismerem? Ő még nem tudja, hogy én vagyok Katica. Nem tudom, hogy mondjam meg neki. Ezen gondolkozok szinte minden nap. Gőzöm sincs mit szólna. Lehet, hogy megutálna, mert hazudtam neki? Vagy ugyanúgy együtt maradnánk? Mi van ha Katicához se szólna hozzá ? Így az egész csapat megbomlana és Halálfej könnyedén legyőzne minket. Nem rég kértem tőle bocsánatot Katicaként, amiért megbántottam. Nem érdekel mi lesz a következménye, de elmondom neki. Nem akarok hazudni Macskának.

Már 9 óra, szóval nemsokára jön. Anyáéknak azt mondtam, hogy hamar lefekszem, mert nagyon fáradt vagyok, így nem veszik észre, hogy eltűntem.

-Szia Hercegnő! Na mehetünk?-meghallom a jól ismert hangot és az ablak felé tekintek.

-Szia Cicus! Persze!

-Akkor gyere!-int maga felé és feltesz a hátára.

Elindulunk. Sokszor láttam már Párizst a magasból Katicaként, de így is nagyon gyönyörű. Kicsit félek, hisz ha leesek, akkor nem tudok a jojóm után kapni. De itt van Macska. Ő megmentene. Vele mindig biztonságban vagyok.

-Na itt is vagyunk!-lerak, de már az Eiffel torony tetején vagyunk.

-Wow! Ez csodálatos!-ámulok, ahogy lenézek a magasból és szinte egész Párizst látom.

-Igen, az. Pont, mint te.-megfogja a kezem és maga után húz, egy feldíszített asztal felé

-Ezt te csináltad?

-Csak neked!

-Macska!

-Mi a baj?-kérdezi aggódóan.

-Semmi, de muszáj elmondanom valamit.

-Oké, mondd.

-É-én vagyok Ka-már mondanám is ki, de lentről egy hangos kiálltást hallunk.

Mind ketten először lenézünk a toronyból. Nincs ott senki. Majd amikor megfordulunk, ott áll előttünk Halálfej egy újabb Akumája. Már üt is Macska felé, de ő nem magát, hanem engem véd. Most kapott egy marha nagy pofont. Úú, szegény. Elterül a földön, de jól van. Az Akuma megindul Macskához és már venné is le a gyűrűjét.

-Engedd el, különben velem gyűlik meg a bajod!-kiabálok rá.

-Haha! És mégis, hogy akarsz megállítani? Hisz te nem vagy szuperhős!

Nem tudom, hogy most mit csináljak. A szavai belül megütnek. Én nem vagyok szuperhős. De várjunk csak! Hiszen az vagyok! Most nem alakulhatok át, mert akkor Macska és az Akuma meglátna. Végülis pont most mondtam volna el Macskának, hogy én vagyok Katica, ha nem zavar meg minket. Az Akuma meg utána úgyis elfelejti, hogy ki vagyok. Muszáj lesz megtennem.

-Azt csak hiszed! Tikki, pöttyöket fel!-ahogy kimondom, rózsaszín fény vesz körül és már át is alakultam. Mind a ketten tátott szájjal figyelnek.

-T-te vagy Katica?-még mindig nagyon bámul.

-Ezt majd később megbeszéljük!- a jojóm segítségével elrántom Fekete Macskát, mielőtt még elvenné a talizmánját.

-Az Akuma a fejdíszében lehet!-mutat rá Macska.

-Igazad van! Csak hogy vegyük el? Szerencse talizmán!-feldobom a jojót a levegőbe és egy hula hoop karika esik le a kezembe–Ezzel meg mit csinálja?-gondolkozok-Meg van! Tereld e a figyelmét, de úgy, hogy ezt rá tudjam húzni.

-Okés!

Macska elkezd körülötte ugrálni és én a háta mögül előugrok. Próbálom ráhúzni a kezére, hogy nem tudjon mozogni. Sikerült. Lekapom a fejéről a fejdíszt és a földhöz vágom. Ahogy széttörik, egy lila kis pillangó repül ki belőle.

-Számodra vége a gonoszkodásnak. Ideje, hogy megtisztulj! Meg vagy! Minden jót kis pillangó!-integetek a már megtisztult lepke után.

-Csodálatod Katicabogár!-hajítom fel a Szerencse talizmán által kapott tárgyat. Párizst apró kis katicák lepik el és minden a régi. Kivéve egy dolog. Macska megtudta, hogy én vagyok Katica. Abban a pillanatban lejár az időm, hisz felhasználtam a talizmánt.

-Macska! Ma akartam neked elmondani, csak az Halálfej miatt nem tudtam. Gondolom csalódtál bennem és nem akarsz velem lenni, hisz én voltam az aki összetörte a szíved.-nem bírok a szemébe nézni, így a lábujjamat bámulom.

-Ne mondj butaságokat! Nem csalódtam benned. Lehet, hogy összetörted a szívem, de nem direkt tetted. Engem nem érdekel, hogy te vagy Katica. Én így is szeretlek!

-Komolyan?

-Igen! Tudod én is mondhatnám ugyanezt.

-Hogy érted?-kérdezem értetlenkedve.

Lehúzza a gyűrűt az ujjáról és zöld fény veszi körül. Már nem a megszokott Macska áll ott, hanem….

-A-adrien?-nagyon meglepődök.-Te vagy Fekete Macska?

-Igen. Remélem te se utálsz.

A nyakába ugrok és szorosan átölelem.

-Soha sem tudnálak utálni! Szeretlek!-súgom a fülébe.

-Én is!-megemeli az állam és megcsókol.

-Nem gondoltam volna, hogy így sül el ez a nap!-mondja két csók közben.

-Én sem, de sosem felejtem el ezt a napot.

-Fúj! Ez undorító!-szólal meg egy macska szerű lény.

-Tényleg! Ő itt a kwamim!-mutatja Adrien.

-Szervusz Hölgyem! Plagg vagyok!-megpuszilja a kézfejem.

-Oh, már értem miért vagy Fekete Macskaként ilyen flörtölős.-nevetem el magam.

-Haha! Jajj, de vicces.-mondja szarkasztikusan Adrien.

-Itt az én kwamim!

-Szia! Tikki vagyok!-köszönti Adrient.

-Szia Tikki!

-Már fél egy? –nézi meg a telefonját Adrien- Bocsi, de mennem kell. Ha apa megtudja, hogy nem vagyok otthon, akkor nekem annyi. Plagg, karmokat ki!-alakul át, ami nekem még egy kicsit szokatlan.

-Viszlát, Bogaram! Majd holnap tali a suliban.-ad egy búcsúcsókot és már el is tűnt a sötétben.

-Végre tudod, hogy Fekete Macska Adrien!-szól a kis kwamim.

-Igen. Mi? Te tudtad, hogy ki ő?-kérdezem meglepetten.

-Hát. Éreztem valami furcsát az osztályban és megláttam Plaggot Adrien táskájában. Azóta tudom, hogy ki ő.

-És te azt is tudtad, hogy amikor fülig bele voltam esve Adrienbe, akkor egész idő alatt Macskába voltam szerelmes?

-Elég vicces szitu volt!- nevet fel Tikki.

-Hát eléggé-én is elnevetem magam.

Haza érünk. Egyből az ágy felé vesszük az irányt. Tikki már el is aludt, amin nem is csodálkozok, hisz nagyon kifáradhatott szegény. De énn még arra gondolok, hogy milyen jó volt megtudni azt, hogy ki a másik. Nekem is hamar álom jön a szememre és már nem vagyok ébren.

De Marinette és Tikki elfelejtettek valamit.
Halálfej megtudta, hogy ki ő……………………..

                                                                 4.Rész-Együtt

*Marinette szemszöge*

-Marinette? Jól vagy?-kérdezi Tikki, azon a cuki vékonyka hangján.

-Nem! Még csak most esett le, hogy Macskának azt mondtam, hogy mást szeretek. Pedig az a más valaki nem is szeret engem és most emiatt megbántottam Macskát.

-Mari! Hidd el, túl lesz rajta. Most inkább aludjunk. Eléggé fárasztó volt ez a nap és neked holnap suli.

-Igazad van. Jó éjt Tikki!

-Jó éjt Marinette!

Lefekszem, de még mindig csak Adrienre és Macskára tudok gondolni….

Reggel van. Szokásos módon az ébresztő vagy 15 percig csörög, mire nagy nehezen kiszállok az ágyból. Lemegyek a konyhába reggelizni és már rohanok is fel, fogat mosni és felöltözni. Felveszek egy fehér pólót, egy rózsaszín háromnegyedes nacit és egy szürke pulcsi. Már rohanok is le a lépcsőn. Anya arcára nyomok egy puszit és már rohanok is a suliba. Ma érdekes módon nem késtem el. Az első óra kémia, amit utálok. A második tesi, ami az egyetlen normális óra, amit szeretek. És még földrajz, biológia, irodalom stb….

Végre vége a sulinak. Haza érek és már kezdhetek is bele a leckébe. Várjunk csak! Ráérek holnap is megcsinálni, hisz nem lesz suli, mert hétvége lesz. Ledőlök az ágyra, de már megint eszembe jut Macska szomorú arca, amikor elutasítottam.

-Szia Hercegnő!-köszön, de látom rajta, hogy nagyon megviselte a tegnapi dolog.

-Szia! Mi a baj?-kérdezem, pedig belül nagyon jól tudom, hogy mi a baja.

-Bevallottam Katicának, hogy szeretem, de ő mást szeret.

-Akkor ezek szerint te is úgy jártál, mint én Adriennel.

-Mondhatjuk. Mi és a viszonzatlan szerelem.

-A viszonzatlan szerelem....-gondolkodok el ezen a mondaton.

-És most mit csináltál?-kérdezi.

-Hát tervezgettem. Tudod a szokásost.-mosolygok rá.

-Úgy hallottam, hogy nagyon jó vagy videó játékban. Letesztelném, de biztos, hogy jobb vagyok egy lánynál.-vigyorog rám kihívóan és int a gép felé.

-Kihívás elfogadva! Készülj a vereségre, Cicuska!

-Majd meglátjuk!

-Már vagy egy órája játszunk. Elég sokszor levertem, de látom rajta, hogy nem szeret veszíteni, így hagyom egyszer nyerni. Már a sokadik menetet játsszuk mikor szól.

-Mennem kell! Jó volt veled játszani, hercegnő!-mondja és valami olyasmi történik amire nem számítok.

Közelebb húz magához és megcsókol. Nem tudom, hogy most mi van, de visszacsókolom. Mi a fenét csinálok? Hisz nekem Adrien tetszik! Vagy Macska? Fogalmam sincs mit akarok, de úgy érzem, hogy nem akarok tőle elszakadni. Már így vagyunk egy ideje, mire eltol magától és a szemembe néz.

-S-sajnálom! Nem gondolkoztam.-mondja nekem bocsánatkérően.

-S-s-se-semmi.-alig bírok megszólalni. A fejem tiszta vörös, de Macskáé sem másabb.

-Akkor én most inkább megyek! S-szia Hercegnő!- ugrik ki az ablakon.

-Szia!- integetek utána.

-Neked tetszik Macska?-lelkesedik Tikki.

-Nem! Dehogy! Vagy……nem tudom. Mostanában annyira rendes velem és mindig itt van, ha baj van. És ez a csók! Fogalmam sincs, hogy mit érez irántam, de ő csókolt meg.-mondom mentegetőzve.

-Mari! Te bele szerettél!-örvendezik Tikki.

*Adrien szemszöge*

-Ez már hihetetlen! Lekaptad Marinettet?- röhög a kis sajtzabáló barátom.

-Jól van Plagg! Nem tudom, hogy mi is történt. Valahogy ezt súgta a szívem.

-Ez már nekem sok! Akkor most kit szeretsz?

-Katicát! Vagy nem! Marinettet! Hisz Katica nem is érez irántam semmit. És amikor megcsókoltam, akkor nem tolt el magától. Vajon ő is szeret engem? Beszélnek kell vele! Plagg, karmokat ki!

-Ne már! Pedig csak most jöttünk vissza!-kiabálja Plagg, de már át is alakultam és Marinették felé veszem az irányt. Meglátom. Épp az erkélyen van.

-Szia Hercegnő! Beszélni szeretnék veled az előbbiről..

-Én is!

-Oké!-kezdek bele-Rájöttem, hogy mióta sokat vagyunk együtt, az érzéseim megváltoztak. te mindig meghallgatsz engem. Kedves vagy. Jó veled beszélgetni. Jó veled lenni. És arra is rájöttem, hogy miért is csókoltalak meg. Marinette! Én szeretlek!-kimondtam. Elmondtam neki, hogy mit érzek iránta. Látom rajta, hogy ő is valami hasonlót szeretne mondani, mert elpirul és elmosolyodik. Annyira aranyos.

-Én is pont ugyanezt akartam neked mondani! Mióta itt vagy minden olyan más. Segítettél túllépni Adrienen. Mindig megnevetetsz, akármilyen szörnyű poénod is van. É-én is szeretlek!-befejezi.

Közelebb lépek felé és az ajkamat az övére tapasztom. Átkarolom a derekát, ő meg a nyakamat. Jobban magamhoz szorítom. Nem akarom őt elengedni. Eltol egy kicsit magát és megkérdezi:

-Akkor mi most járunk?-mosolyog.

-Igen Purrincess!

-Purrincess? Komolyan?-elkezd nevetni.

-Tudod, csak macskásan. De ha azt szeretnéd, lehetsz újra Hercegnő.

-Mindegy, hogy hogyan hívsz! Én úgy is szeretlek! Én szőke Hercegem!

Hirtelen közeledő lépteket hallunk.

-Macska! El kell menned!

-Oké! Majd még látjuk egymást Purrincess!-nyomok egy puszit a homlokára és már ott sem vagyok.

*Marinette szemszöge*

-Szia Kicsim! Kész a vacsi! Kivel beszélgettél?-kérdezi tőlem anya.

-Öhm…csak Alyával telón.-gyorsan vágog rá valamit.

-Oké. Gyere le enni. Vagy felhozzam?

-Légyszi, hozd fel. Köszi anyu.

-Nincsmit kicsim. –elmegy és becsukja az ajtót.

-Hú! Ez meleg helyzet volt!-fújom ki megkönnyebbülten a levegőt.

-Mari! Ugye tudod, hogy mi történt az előbb?-röppen ki Tikki a táskámból.

-Igeen! Együtt vagyok Macskával! El se hiszem!-repdesek az örömtől

Legszívesebben elmesélném Alyának,de mégis hogy mondjam el neki? Képzeld Alya! Fekete Macskával, a szuperhőssel, Párizs leghíresebb fiújával járok. Szerintem el se hinné. Majd egyszer úgyis megtudja…….

                                               Titkok 3.Rész-Csalódás

*Adrien szemszöge*

-Sokkal jobb boldognak látni Marinettet.

-Áhh! Akkor most Katica vagy Marinette? Döntsd már el végre!-morcoskodik Plagg miközben megint azt az orrcsavaróan büdös szagú camembert eszi.

-Nekem Katica tetszik! Te is tudod.-vágog vissza mérgesen.

-Ó, tényleg? Akkor mondd meg neki, hogy mit érzel iránta, ha ennyire tetszik.

-Tudod mit! Elmondom neki! És nem érdekelsz mit gondolsz! Nekem akkor is Katica tetszik!-kelek ki magamból.

-Csak nehogy úgy jár, mint Marinette!-vigyorog önelégülten.

-Ha-ha! Nagyon vicces!-mondom és kintről sziréna hangot hallok.

-Itt az ideje átváltozni! Plagg, karmokat ki!

*Marinette szemszöge*

Még mindig ruhákat tervezek, de közben Adrienre gondolok. Még mindig nem tudom ki verni azt a ragyogó zöld szemét és az aranyló szőke haját. Ilyenkor mindig elmosolyodom. De akkor egyből eszembe jut, hogy mit is mondott. Ő mást szeret. Nem engem. Soha nem lehetek a barátnője. Ez elszomorít. Ha nem Adrienre gondolok akkor meg Macskára. Annyira rendes volt tőle, hogy eljött. De vajon honnan tudta meg, hogy szomorú vagyok? Talán ismerem őt álarc nélkül is? Vagy talán egy suliba járunk? Nem tudom, de az biztos, hogy ilyen egy jó szuperhős. Mindig segít másokon.

A gondolataimat szirénahang szakítja meg. És már mondom is megszokott mondatot.

-Tikki, pöttyöket fel!-hirtelen rózsaszín fény lep el és már Marinette helyén egy pöttyös ruhás, magabiztos lány áll.

Kimászok az ablakon és a jojóm segítségével megyek a szirénahang felé. Mire oda érek, már látom, hogy Macska küzd valami félig pók, félig emberi lénnyel.

-Ne segítsek?-kérdezem és rákacsintok.

-Hát, az jó lenne, Bogaram!

-Szép volt!-öklözünk össze a társammal. Csipog a fülbevalóm. Még van 4 perce, úgy hogy sietnem kell.

-Na szia Macska!-lendíteném a jojóm, de ő megfogja a kezem és visszaránt. -Mi az?

-Tudod, mondani szeretnék neked valami fontosat.-szól félénken, ami elég fura hisz mindig olyan magabiztos.

-Akkor mondd, mert sietnem kell.

-Katica! Én már régóta elakartam neked mondani…..-itt megáll -Szerelmes vagyok beléd.

Ledöbbenek. Szerelmes belém. Most mit mondjak neki? Mély levegőt veszek és ezek a szavak jönnek a számra:

-Macska, én nem akarlak megbántani, de……én mást szeretek. Bocsi.

-Ohhh-látom az elkeseredettséget az arcán.

Pittyeg a talizmánom.

-Mennem kell! Szia!-lezárom ennyivel a beszélgetést és elhajítom a jojóm.

*Adrien szemszöge*

-Haha! Milyen véletlen! Úgy látszik a viccem balul sült el. Tényleg úgy jártál, mint Marinette!

-Plagg!-kiabálok rá mérgesen-De igazad van. Kölcsön kenyér visszajár. Hogy is lehettem ekkor idióta? Tudhattam volna, hogy mást szeret! Hisz ő az egyik legcsodálatosabb lány akit valaha láttam.-roskadok le a kanapéra.

-Mondtam már! Miért nem szereted a sajtot? Az nem okoz fájdalmakat, mint a csajok. Legfeljebb hasfájást.