4.Rész-Együtt

*Marinette szemszöge*

-Marinette? Jól vagy?-kérdezi Tikki, azon a cuki vékonyka hangján.

-Nem! Még csak most esett le, hogy Macskának azt mondtam, hogy mást szeretek. Pedig az a más valaki nem is szeret engem és most emiatt megbántottam Macskát.

-Mari! Hidd el, túl lesz rajta. Most inkább aludjunk. Eléggé fárasztó volt ez a nap és neked holnap suli.

-Igazad van. Jó éjt Tikki!

-Jó éjt Marinette!

Lefekszem, de még mindig csak Adrienre és Macskára tudok gondolni….

Reggel van. Szokásos módon az ébresztő vagy 15 percig csörög, mire nagy nehezen kiszállok az ágyból. Lemegyek a konyhába reggelizni és már rohanok is fel, fogat mosni és felöltözni. Felveszek egy fehér pólót, egy rózsaszín háromnegyedes nacit és egy szürke pulcsi. Már rohanok is le a lépcsőn. Anya arcára nyomok egy puszit és már rohanok is a suliba. Ma érdekes módon nem késtem el. Az első óra kémia, amit utálok. A második tesi, ami az egyetlen normális óra, amit szeretek. És még földrajz, biológia, irodalom stb….

Végre vége a sulinak. Haza érek és már kezdhetek is bele a leckébe. Várjunk csak! Ráérek holnap is megcsinálni, hisz nem lesz suli, mert hétvége lesz. Ledőlök az ágyra, de már megint eszembe jut Macska szomorú arca, amikor elutasítottam.

-Szia Hercegnő!-köszön, de látom rajta, hogy nagyon megviselte a tegnapi dolog.

-Szia! Mi a baj?-kérdezem, pedig belül nagyon jól tudom, hogy mi a baja.

-Bevallottam Katicának, hogy szeretem, de ő mást szeret.

-Akkor ezek szerint te is úgy jártál, mint én Adriennel.

-Mondhatjuk. Mi és a viszonzatlan szerelem.

-A viszonzatlan szerelem....-gondolkodok el ezen a mondaton.

-És most mit csináltál?-kérdezi.

-Hát tervezgettem. Tudod a szokásost.-mosolygok rá.

-Úgy hallottam, hogy nagyon jó vagy videó játékban. Letesztelném, de biztos, hogy jobb vagyok egy lánynál.-vigyorog rám kihívóan és int a gép felé.

-Kihívás elfogadva! Készülj a vereségre, Cicuska!

-Majd meglátjuk!

-Már vagy egy órája játszunk. Elég sokszor levertem, de látom rajta, hogy nem szeret veszíteni, így hagyom egyszer nyerni. Már a sokadik menetet játsszuk mikor szól.

-Mennem kell! Jó volt veled játszani, hercegnő!-mondja és valami olyasmi történik amire nem számítok.

Közelebb húz magához és megcsókol. Nem tudom, hogy most mi van, de visszacsókolom. Mi a fenét csinálok? Hisz nekem Adrien tetszik! Vagy Macska? Fogalmam sincs mit akarok, de úgy érzem, hogy nem akarok tőle elszakadni. Már így vagyunk egy ideje, mire eltol magától és a szemembe néz.

-S-sajnálom! Nem gondolkoztam.-mondja nekem bocsánatkérően.

-S-s-se-semmi.-alig bírok megszólalni. A fejem tiszta vörös, de Macskáé sem másabb.

-Akkor én most inkább megyek! S-szia Hercegnő!- ugrik ki az ablakon.

-Szia!- integetek utána.

-Neked tetszik Macska?-lelkesedik Tikki.

-Nem! Dehogy! Vagy……nem tudom. Mostanában annyira rendes velem és mindig itt van, ha baj van. És ez a csók! Fogalmam sincs, hogy mit érez irántam, de ő csókolt meg.-mondom mentegetőzve.

-Mari! Te bele szerettél!-örvendezik Tikki.

*Adrien szemszöge*

-Ez már hihetetlen! Lekaptad Marinettet?- röhög a kis sajtzabáló barátom.

-Jól van Plagg! Nem tudom, hogy mi is történt. Valahogy ezt súgta a szívem.

-Ez már nekem sok! Akkor most kit szeretsz?

-Katicát! Vagy nem! Marinettet! Hisz Katica nem is érez irántam semmit. És amikor megcsókoltam, akkor nem tolt el magától. Vajon ő is szeret engem? Beszélnek kell vele! Plagg, karmokat ki!

-Ne már! Pedig csak most jöttünk vissza!-kiabálja Plagg, de már át is alakultam és Marinették felé veszem az irányt. Meglátom. Épp az erkélyen van.

-Szia Hercegnő! Beszélni szeretnék veled az előbbiről..

-Én is!

-Oké!-kezdek bele-Rájöttem, hogy mióta sokat vagyunk együtt, az érzéseim megváltoztak. te mindig meghallgatsz engem. Kedves vagy. Jó veled beszélgetni. Jó veled lenni. És arra is rájöttem, hogy miért is csókoltalak meg. Marinette! Én szeretlek!-kimondtam. Elmondtam neki, hogy mit érzek iránta. Látom rajta, hogy ő is valami hasonlót szeretne mondani, mert elpirul és elmosolyodik. Annyira aranyos.

-Én is pont ugyanezt akartam neked mondani! Mióta itt vagy minden olyan más. Segítettél túllépni Adrienen. Mindig megnevetetsz, akármilyen szörnyű poénod is van. É-én is szeretlek!-befejezi.

Közelebb lépek felé és az ajkamat az övére tapasztom. Átkarolom a derekát, ő meg a nyakamat. Jobban magamhoz szorítom. Nem akarom őt elengedni. Eltol egy kicsit magát és megkérdezi:

-Akkor mi most járunk?-mosolyog.

-Igen Purrincess!

-Purrincess? Komolyan?-elkezd nevetni.

-Tudod, csak macskásan. De ha azt szeretnéd, lehetsz újra Hercegnő.

-Mindegy, hogy hogyan hívsz! Én úgy is szeretlek! Én szőke Hercegem!

Hirtelen közeledő lépteket hallunk.

-Macska! El kell menned!

-Oké! Majd még látjuk egymást Purrincess!-nyomok egy puszit a homlokára és már ott sem vagyok.

*Marinette szemszöge*

-Szia Kicsim! Kész a vacsi! Kivel beszélgettél?-kérdezi tőlem anya.

-Öhm…csak Alyával telón.-gyorsan vágog rá valamit.

-Oké. Gyere le enni. Vagy felhozzam?

-Légyszi, hozd fel. Köszi anyu.

-Nincsmit kicsim. –elmegy és becsukja az ajtót.

-Hú! Ez meleg helyzet volt!-fújom ki megkönnyebbülten a levegőt.

-Mari! Ugye tudod, hogy mi történt az előbb?-röppen ki Tikki a táskámból.

-Igeen! Együtt vagyok Macskával! El se hiszem!-repdesek az örömtől

Legszívesebben elmesélném Alyának,de mégis hogy mondjam el neki? Képzeld Alya! Fekete Macskával, a szuperhőssel, Párizs leghíresebb fiújával járok. Szerintem el se hinné. Majd egyszer úgyis megtudja…….