5.Rész-Nem számít, hogy ki vagy

*Marinette szemszöge*

Telik az idő. Már 1 hónapja együtt vagyok Macskával,pont ma. Azt mondta, hogy szervez nekem valami meglepit és majd értem jön. Már alig várom. Annyira cuki fiú. Vajon kit rejt a maszkja? Talán ismerem? Ő még nem tudja, hogy én vagyok Katica. Nem tudom, hogy mondjam meg neki. Ezen gondolkozok szinte minden nap. Gőzöm sincs mit szólna. Lehet, hogy megutálna, mert hazudtam neki? Vagy ugyanúgy együtt maradnánk? Mi van ha Katicához se szólna hozzá ? Így az egész csapat megbomlana és Halálfej könnyedén legyőzne minket. Nem rég kértem tőle bocsánatot Katicaként, amiért megbántottam. Nem érdekel mi lesz a következménye, de elmondom neki. Nem akarok hazudni Macskának.

Már 9 óra, szóval nemsokára jön. Anyáéknak azt mondtam, hogy hamar lefekszem, mert nagyon fáradt vagyok, így nem veszik észre, hogy eltűntem.

-Szia Hercegnő! Na mehetünk?-meghallom a jól ismert hangot és az ablak felé tekintek.

-Szia Cicus! Persze!

-Akkor gyere!-int maga felé és feltesz a hátára.

Elindulunk. Sokszor láttam már Párizst a magasból Katicaként, de így is nagyon gyönyörű. Kicsit félek, hisz ha leesek, akkor nem tudok a jojóm után kapni. De itt van Macska. Ő megmentene. Vele mindig biztonságban vagyok.

-Na itt is vagyunk!-lerak, de már az Eiffel torony tetején vagyunk.

-Wow! Ez csodálatos!-ámulok, ahogy lenézek a magasból és szinte egész Párizst látom.

-Igen, az. Pont, mint te.-megfogja a kezem és maga után húz, egy feldíszített asztal felé

-Ezt te csináltad?

-Csak neked!

-Macska!

-Mi a baj?-kérdezi aggódóan.

-Semmi, de muszáj elmondanom valamit.

-Oké, mondd.

-É-én vagyok Ka-már mondanám is ki, de lentről egy hangos kiálltást hallunk.

Mind ketten először lenézünk a toronyból. Nincs ott senki. Majd amikor megfordulunk, ott áll előttünk Halálfej egy újabb Akumája. Már üt is Macska felé, de ő nem magát, hanem engem véd. Most kapott egy marha nagy pofont. Úú, szegény. Elterül a földön, de jól van. Az Akuma megindul Macskához és már venné is le a gyűrűjét.

-Engedd el, különben velem gyűlik meg a bajod!-kiabálok rá.

-Haha! És mégis, hogy akarsz megállítani? Hisz te nem vagy szuperhős!

Nem tudom, hogy most mit csináljak. A szavai belül megütnek. Én nem vagyok szuperhős. De várjunk csak! Hiszen az vagyok! Most nem alakulhatok át, mert akkor Macska és az Akuma meglátna. Végülis pont most mondtam volna el Macskának, hogy én vagyok Katica, ha nem zavar meg minket. Az Akuma meg utána úgyis elfelejti, hogy ki vagyok. Muszáj lesz megtennem.

-Azt csak hiszed! Tikki, pöttyöket fel!-ahogy kimondom, rózsaszín fény vesz körül és már át is alakultam. Mind a ketten tátott szájjal figyelnek.

-T-te vagy Katica?-még mindig nagyon bámul.

-Ezt majd később megbeszéljük!- a jojóm segítségével elrántom Fekete Macskát, mielőtt még elvenné a talizmánját.

-Az Akuma a fejdíszében lehet!-mutat rá Macska.

-Igazad van! Csak hogy vegyük el? Szerencse talizmán!-feldobom a jojót a levegőbe és egy hula hoop karika esik le a kezembe–Ezzel meg mit csinálja?-gondolkozok-Meg van! Tereld e a figyelmét, de úgy, hogy ezt rá tudjam húzni.

-Okés!

Macska elkezd körülötte ugrálni és én a háta mögül előugrok. Próbálom ráhúzni a kezére, hogy nem tudjon mozogni. Sikerült. Lekapom a fejéről a fejdíszt és a földhöz vágom. Ahogy széttörik, egy lila kis pillangó repül ki belőle.

-Számodra vége a gonoszkodásnak. Ideje, hogy megtisztulj! Meg vagy! Minden jót kis pillangó!-integetek a már megtisztult lepke után.

-Csodálatod Katicabogár!-hajítom fel a Szerencse talizmán által kapott tárgyat. Párizst apró kis katicák lepik el és minden a régi. Kivéve egy dolog. Macska megtudta, hogy én vagyok Katica. Abban a pillanatban lejár az időm, hisz felhasználtam a talizmánt.

-Macska! Ma akartam neked elmondani, csak az Halálfej miatt nem tudtam. Gondolom csalódtál bennem és nem akarsz velem lenni, hisz én voltam az aki összetörte a szíved.-nem bírok a szemébe nézni, így a lábujjamat bámulom.

-Ne mondj butaságokat! Nem csalódtam benned. Lehet, hogy összetörted a szívem, de nem direkt tetted. Engem nem érdekel, hogy te vagy Katica. Én így is szeretlek!

-Komolyan?

-Igen! Tudod én is mondhatnám ugyanezt.

-Hogy érted?-kérdezem értetlenkedve.

Lehúzza a gyűrűt az ujjáról és zöld fény veszi körül. Már nem a megszokott Macska áll ott, hanem….

-A-adrien?-nagyon meglepődök.-Te vagy Fekete Macska?

-Igen. Remélem te se utálsz.

A nyakába ugrok és szorosan átölelem.

-Soha sem tudnálak utálni! Szeretlek!-súgom a fülébe.

-Én is!-megemeli az állam és megcsókol.

-Nem gondoltam volna, hogy így sül el ez a nap!-mondja két csók közben.

-Én sem, de sosem felejtem el ezt a napot.

-Fúj! Ez undorító!-szólal meg egy macska szerű lény.

-Tényleg! Ő itt a kwamim!-mutatja Adrien.

-Szervusz Hölgyem! Plagg vagyok!-megpuszilja a kézfejem.

-Oh, már értem miért vagy Fekete Macskaként ilyen flörtölős.-nevetem el magam.

-Haha! Jajj, de vicces.-mondja szarkasztikusan Adrien.

-Itt az én kwamim!

-Szia! Tikki vagyok!-köszönti Adrient.

-Szia Tikki!

-Már fél egy? –nézi meg a telefonját Adrien- Bocsi, de mennem kell. Ha apa megtudja, hogy nem vagyok otthon, akkor nekem annyi. Plagg, karmokat ki!-alakul át, ami nekem még egy kicsit szokatlan.

-Viszlát, Bogaram! Majd holnap tali a suliban.-ad egy búcsúcsókot és már el is tűnt a sötétben.

-Végre tudod, hogy Fekete Macska Adrien!-szól a kis kwamim.

-Igen. Mi? Te tudtad, hogy ki ő?-kérdezem meglepetten.

-Hát. Éreztem valami furcsát az osztályban és megláttam Plaggot Adrien táskájában. Azóta tudom, hogy ki ő.

-És te azt is tudtad, hogy amikor fülig bele voltam esve Adrienbe, akkor egész idő alatt Macskába voltam szerelmes?

-Elég vicces szitu volt!- nevet fel Tikki.

-Hát eléggé-én is elnevetem magam.

Haza érünk. Egyből az ágy felé vesszük az irányt. Tikki már el is aludt, amin nem is csodálkozok, hisz nagyon kifáradhatott szegény. De énn még arra gondolok, hogy milyen jó volt megtudni azt, hogy ki a másik. Nekem is hamar álom jön a szememre és már nem vagyok ébren.

De Marinette és Tikki elfelejtettek valamit.
Halálfej megtudta, hogy ki ő……………………..