Titkok 3.Rész-Csalódás

*Adrien szemszöge*

-Sokkal jobb boldognak látni Marinettet.

-Áhh! Akkor most Katica vagy Marinette? Döntsd már el végre!-morcoskodik Plagg miközben megint azt az orrcsavaróan büdös szagú camembert eszi.

-Nekem Katica tetszik! Te is tudod.-vágog vissza mérgesen.

-Ó, tényleg? Akkor mondd meg neki, hogy mit érzel iránta, ha ennyire tetszik.

-Tudod mit! Elmondom neki! És nem érdekelsz mit gondolsz! Nekem akkor is Katica tetszik!-kelek ki magamból.

-Csak nehogy úgy jár, mint Marinette!-vigyorog önelégülten.

-Ha-ha! Nagyon vicces!-mondom és kintről sziréna hangot hallok.

-Itt az ideje átváltozni! Plagg, karmokat ki!

*Marinette szemszöge*

Még mindig ruhákat tervezek, de közben Adrienre gondolok. Még mindig nem tudom ki verni azt a ragyogó zöld szemét és az aranyló szőke haját. Ilyenkor mindig elmosolyodom. De akkor egyből eszembe jut, hogy mit is mondott. Ő mást szeret. Nem engem. Soha nem lehetek a barátnője. Ez elszomorít. Ha nem Adrienre gondolok akkor meg Macskára. Annyira rendes volt tőle, hogy eljött. De vajon honnan tudta meg, hogy szomorú vagyok? Talán ismerem őt álarc nélkül is? Vagy talán egy suliba járunk? Nem tudom, de az biztos, hogy ilyen egy jó szuperhős. Mindig segít másokon.

A gondolataimat szirénahang szakítja meg. És már mondom is megszokott mondatot.

-Tikki, pöttyöket fel!-hirtelen rózsaszín fény lep el és már Marinette helyén egy pöttyös ruhás, magabiztos lány áll.

Kimászok az ablakon és a jojóm segítségével megyek a szirénahang felé. Mire oda érek, már látom, hogy Macska küzd valami félig pók, félig emberi lénnyel.

-Ne segítsek?-kérdezem és rákacsintok.

-Hát, az jó lenne, Bogaram!

-Szép volt!-öklözünk össze a társammal. Csipog a fülbevalóm. Még van 4 perce, úgy hogy sietnem kell.

-Na szia Macska!-lendíteném a jojóm, de ő megfogja a kezem és visszaránt. -Mi az?

-Tudod, mondani szeretnék neked valami fontosat.-szól félénken, ami elég fura hisz mindig olyan magabiztos.

-Akkor mondd, mert sietnem kell.

-Katica! Én már régóta elakartam neked mondani…..-itt megáll -Szerelmes vagyok beléd.

Ledöbbenek. Szerelmes belém. Most mit mondjak neki? Mély levegőt veszek és ezek a szavak jönnek a számra:

-Macska, én nem akarlak megbántani, de……én mást szeretek. Bocsi.

-Ohhh-látom az elkeseredettséget az arcán.

Pittyeg a talizmánom.

-Mennem kell! Szia!-lezárom ennyivel a beszélgetést és elhajítom a jojóm.

*Adrien szemszöge*

-Haha! Milyen véletlen! Úgy látszik a viccem balul sült el. Tényleg úgy jártál, mint Marinette!

-Plagg!-kiabálok rá mérgesen-De igazad van. Kölcsön kenyér visszajár. Hogy is lehettem ekkor idióta? Tudhattam volna, hogy mást szeret! Hisz ő az egyik legcsodálatosabb lány akit valaha láttam.-roskadok le a kanapéra.

-Mondtam már! Miért nem szereted a sajtot? Az nem okoz fájdalmakat, mint a csajok. Legfeljebb hasfájást.