Titkok 2. Rész-Mosoly

*Marinette szemszöge*

-Utál engem!

-Marinette! Nem utál!-mondja a kis barátom.

-De mást szeret és az már nekem olyan, mintha utálna.

-Kip-kop. Szia Hercegnő! Bejöhetek?-töri meg a beszélgetésünket egy jól ismert hang.

-Szia Macska! Persze! Mi járatban?

-Hallottam, hogy szomorú vagy…..

-Honnan?-kérdezem zavartan.

-Az nem fontos, de jól vagy?

-Hát fogjuk rá. Nincs kedvem most erről beszélgetni.-szomorúan elfordulok és megerednek a könnycseppek a szememből.

-Hé, Hercegnő! Ne sírj! Halálfej még megtámadhat a negatív érzelmeid miatt. És már eléggé fáradt vagyok egy harchoz így estére. Szóval, én azért vagyok itt, hogy felvidítsalak és nincs helye itt a könnyeknek, csak az örömtől vagy az én fergeteges poénjaimtól!-kacsint egyet felém.

Elmosolyodom rajta és megpróbálok nem Adrienre gondolni. Igaza van. Ha szomorú vagyok, akkor Halálfej rám küld egy akumát és azzal nem csak magamnak, Macskának, hanem Párizsnak is árthatok.

-Hercegnő? Nincs véletlen valami kajád? Farkas éhes vagyok! Tudod a macskáknak is enni kell.

-De van! Hozok fel valamit, nehogy itt éhen halj nekem.-felállok a székről és elindulok a konyhába.

-De azért, ne macska kaját hoz!-kiabálja nevetve.

-Abba ne reménkedj!-vágok vissza szörnyű poénjára.

*Adrien szemszöge*

Megpróbálom felvidítani Marinettet. Tényleg nem akarom, hogy megtámadja egy akuma. Főleg miattam. Amúgy is egy nagyon rendes lány. Kedves,okos,vicces. Ha nem lennék szerelmes Katicába, akkor még össze is jöttem volna vele. Fekete Macskaként sokkal jobb vele beszélgetni, mint Adrienként. Macskával tök laza, de Adriennel…..Amikor a közelében van dadog. Emiatt mindig is azt hittem, hogy utál, de végre rájöttem, hogy miért is. Hisz szeret engem, de én összetörtem a szívét. Szörnyű vagyok…..

-Remélem jó a vajas croissant!-a kezében egy tálca van, ami tele van ínycsiklandó finomsággal.

-Tökéletes Hercegnőm!-elveszek egy darabot és elkezdem jóízűen enni. -Ez isteni! Csak nem te csináltad?

-Nem. Anya sütötte. Én nem nagyon értek hozzá. Még a végén liszt helyett sót tennék bele, amilyen ügyetlen vagyok. Jobban szeretek ruhákat tervezni.-fogja az egyik füzetét és megmutatja egy tervét.

-Wow! Ez gyönyörű!

-Köszi! Sokat dolgoztam rajta.

Ránézek az órára, mire észreveszem, hogy már vagy 2 órája itt vagyok Marinettenél és beszélgetünk. Nekem meg már a víváson kellene lennem. Nathalie ki fog nyírni, ha nem érek oda időbe. Főleg, ha megtudja, hogy croissant ettem! Egy modellnek nem lehet akármit enni apa szerint.

-Most mennem kell Hercegnő! Majd még látjuk egymást.- mászok ki az ablakom és a botom segítségével szelek át Párizson.

*Marinette szemszöge*

-Rendes volt Macskától, hogy eljött.-gondolok vissza az előző néhány órára.

-Legalább felvidított!-örül Tikki.

-Igen…Macska már csak ilyen. Ő és a szörnyű poénjai!-nevetem el magam.