7. Megbízok benned

Elszakadok Macskától és megpróbálom kimagyarázni magam ebből a helyzetből.

-Alya,nézd…..amit az előbb láttál az..-nem tudom mit találjak ki.

-Ezt nem hiszem el! Úgy tudtam, hogy te Adriennel jársz és megcsalod? Hogy tehetted ezt?

-Féltre értetted! Nem történt semmi.-próbál mentegetőzni Macska.

-Ne próbáljátok letagadni! Láttam amit láttam. És te Macska? Tudjátok, miért jöttem? Azért, hogy megmutassam Marinettnek, amit a Szajnánál fotóztam.-nyomja a az arcunkba a telefont-Macska! És te miért tetted ezt Katicával? Nem elég, hogy Mari ezt teszi Adriennel?-az ajtó felé veszi az irányt

-Sajnálom Marinette, de Adrien a barátom. Nem szeretném, hogy fájdalmat okozz neki.

-Most mit akarsz csinálni? –kérdezem érdeklődve.

-Felhívom. Bocsáss meg. Sziasztok!-elindul lefele a lépcsőn és becsukódik az ajtó.

-Alya….Várj!-kiabálnék utána, de Macska visszaránt.

-Hagyd Mari!

-De nem akarom, hogy haragudjon rám! Ő a legjobb barátom.-roskadok össze és már a földön ülök.

-Plagg, karmokat be!-visszaváltozik.-Holnap beszélünk vele. Oké?

-De mégis mit mondunk majd neki?

-Az igazat. Nem akarom, hogy elveszítsd őt.

-De azt nem lehet. Nem tudhatja meg, hogy kik vagyunk. Főleg Alya nem. Ő vezeti a Katica blogot.

-Biztos nem fogja elárulni senkinek. Hisz ő a legjobb barid. Bízz benne!-lelkesít Adrien.

-Oké, holnap mindent elmondunk neki.-értek vele nagy nehezen egyet.

Adrien telefonja megcsörren. Minda ketten tudjuk ki hívja. Alya.

-Hallo?-veszi fel a telefont.

-Szia Adrien. Beszélnem kell veled.-szólal meg.

-Szia Alya. Mondjad.

-Hát…..nem tudom, ezt hogy kéne elmondanom……

-Miért történt valami?-próbálja úgy előadni, mintha nem tudna semmiről.

-Csak azért mondom el, mert nem akarom, hogy máshogy tudd meg. Oké.-vesz egy mély levegőt, ami még a vonal végéről is jól hallatszik.

-Láttam Marinettet..Macskával…csókolozni.

-Most mit mondjak neki?-sugja a fülembe Adrien.

-Fogalmam sincs. Találj ki valamit.

-Itt vagy?-kérdi Alya.

-I-igen..de ez biztos? Nem hinném, hogy ilyet csinált volna.

-Biztos! Ott ültek Marinették erkélyén.

-Aham. Értem..nem hittem volna, hogy képes erre.

-Sajnálom, hogy tőlem kellett megtudnod.

-Nincs semmi baj…inkább most megyek. Szia!-lerakja a telót.

-,,Nem hittem volna, hogy képes rá”? –idézem fel Adriennek, hogy mit mondott.

-Te mondtad, hogy találjak ki valamit. Holnap úgy is elmondunk neki mindent, de most mennem kell. Plagg, karmokat ki!-a szokásos zöld fény veszi körül és még ad egy jó éjt puszit a számra.

-Jó éjt, Hercegnő!-köszön, majd ugrik le a korlátról.

-Jó éjt, Cicus.-egy ideig még nézem az egyre távolodó alakot, de már elnyelte a sötétség.

-Jó reggelt Mari!-ébreszt fel a kwamim.

-Már is reggel van?- nyújtózkodok és ránézek az órára. -Ne! Megint elfogok késni. Nem hiányzik még egy igazolatlan. Így is elég van Katica küldetései miatt.

Futok a suliba. Kintről már jól hallatszódik a becsengő. Rohanok fel a lépcsőn és lépek be az osztályba. Szerencsére Mrs. Bustier még nincs itt. Pillantok Adrien felé, aki egy láthatatlan mosolyt küld felém, hogy minden rendben lesz. Ülök le Alya mellé, aki egyből elfordul tőlem. Egész órán egy szót se szól hozzám. Végre kicsengetnek, de már Alya indul is el, hogy ne kelljen velem beszélnie.

-Alya! Kérlek, várj!-állítom meg. Már csak ketten vagyunk a terembe.

-Mi van?

-Nem akarom, hogy haragudj rám, ezért elmondom az egyik legnagyobb titkomat.

-Azt, hogy Fekete Macskával jársz? Kössz, ezt már tudom.-fordul meg és már lépne ki az ajtón, de én erre ez teszem.

-Nem. Azt, hogy én vagyok Katica!-mondom magabiztosan, mire látom, hogy a barna hajú lány megfordul és értetlenül néz rám.

-Hogy mi? Te vagy Katica?-döbbentem kérdezi.

-Igen. És tegnap csak azért csókolóztam Fekete Macskával.

-Így már minden világos. Csak az az egy dolog nem, hogy te Adriennel vagy, mégis Macskát szereted.

-Hát igen. Ezt az apróságot elfelejtettem. Adrien Fekete Macska.

-Hogy mi? Ő? Tudtam! Emlékszel rágyanakodtam? Igazam volt!-örvendezik barátnőm.

-És te vagy Katica? Egész idő alatt te voltál? Szörnyű riporter vagyok.

-Igen én vagyok, de ezt nem írhatod ki a blogodra és senkinek nem szabad elmondanod, különben Halálfej megtudja, hogy kik is vagyunk.

-Oké, de azért interjút kaphatok Katicával? Légyszi. –úgy kérlel, mint egy kisgyerek. Bebiggyeszti a száját és kutyus szemekkel bámul.

-Kaphatsz, csak ne nézz így rám.

-Köszi!! De vagy a legjobb.-ugrik a nyakamba.

*Adrien szemszöge*

Remélem Marinette tudott Alyával beszélgetni. De vajon hol vannak? Biztos fent vannak a terembe. Megnézem őket. Már a folyosóról hallatszódik nevetésük, ami azt jelenti, hogy Mari sikerrel járt.

-Sziasztok!Na megbocsáltottál neki?-köszönök és teszem fel a kérdést.

-Igeen! És képzeld megígérte, hogy kaphatok egy interjút vele és veled!-ugrál Alya az izgalomtól.

-Tényleg? Milyen interjút?

-Tudod, Katicával és Macskával.-válaszol az imént feltett kérdésemre.

Eltelik a nap. Marinette körül Alya ugrál és kérdésekkel halmozza el. Éppen indulok haza, amikor Mari megkérdezi, hogy nem-e megyek el hozzájuk. Természetesen igent mondok neki. Alya is jönne, de nem tud, mert haza kell mennie, vigyázni a húgaira. Már a pékség előtt vagyunk, majd lépünk be az ajtón.

-Szia Kicsim. –köszön Marinette anyukája, majd rám néz.- És ki ez a jóképű fiú?

-Hát…ő a barátom Adrien.

-Jónapot Mr. és Mrs Dupain-Cheng.-üdvözlöm őket.

-Nyugodtam hívj minket Tomnak és Sabinenak. Vagy anyának és apának.-mosolyodik el.

-Anya!-nézz rá mérgesen lányuk-Mi most inkább felmegyünk a szobámba.-húz maga után Marinette.

-Kedvesek a szüleid.

-Igen azok, de néha teljesen kiborítanak.-mosolyra húzza a száját és kicsit nevet.

Olyan jó lehet Marinettnek, hogy egy ilyen családban élhet. gondolkodok el, de észre sem veszem, hogy az eddig boldog arcom, szomorúra vált.

-A-adrien? Jól vagy?-jön közelebb a sötét hajú lány és végig simítja kezét a hátamon.

-Semmi…

-Engem ezzel nem versz át! Mond el szépen, hogy mi baj!-mondja aggódóan.

-Oké. Erről még nem nagyon beszéltem senkinek, de neked elmondom.-kezdek bele és látom az arcán, hogy érdekli.